A Visual Effects számos olyan technikát foglal magában, amelyeket illúziók készítéséhez vagy az élő fellépés felvételeinek javításához használnak a film- és videógyártásban. Ez magában foglalja a számítógéppel generált képek (CGI) és a fényképezés kombinálását olyan környezetek, karakterek és effektusok létrehozására, amelyeket nem lehet hagyományos filmkészítési folyamatban előállítani.
A vizuális effektusok legkorábbi példái az 1800-as évekre vezethetők vissza, ahol a kamerán belüli effektusokat, például a kettős expozíciót és a matt festést használták néma filmekben.
A számítógépes technológia megjelenésével az 1970-es években a vizuális effektusok gyorsan fejlődtek, és végül olyan filmek, mint a Csillagok háborúja és a Tron, úttörővé váltak a CGI használatában.
A 21. században a vizuális effektusok tovább haladtak a mozgásrögzítő technológia és a továbbfejlesztett renderelési technikák felhasználásával, ami egyre reálisabb vizuális effektusokat eredményez.
George Lucas alapította, az Industrial Light & Magic (ILM) vizuális effektusok létrehozására szakosodott olyan filmes filmek számára, mint a Csillagok háborúja, a Jurassic Park és az Avengers.
Az új-zélandi székhelyű Weta Digital ismert többek között a Gyűrűk Lordának trilógiáján, az Avatáron és a Hobbit trilógián végzett munkájáról.
James Cameron, Stan Winston és Scott Ross által alapított Digital Domain olyan filmeken dolgozott, mint a Titanic, a Benjamin Button furcsa esete és a Spider-Man: Homecoming.
Az egyik leggyakoribb vizuális effektus-technika, a CGI magában foglalja a digitális képek létrehozását, amelyek integrálhatók az élő fellépésű felvételekbe.
A kompozíció több kép vagy elem egyesítését foglalja magában egyetlen, zökkenőmentes képként.
A mozgásrögzítési technológia magában foglalja az emberi szereplők vagy tárgyak mozgásának rögzítését, majd az adatok felhasználását a digitális karakterek vagy objektumok animálására.
A vizuális effektusok olyan világokat és karaktereket hozhatnak létre, amelyek nem létezhetnek a való életben, javíthatják az élő fellépés felvételeinek realizmusát, és látványt és izgalmat hozhatnak létre a közönség számára.
A vizuális effektusokban leggyakrabban használt szoftverek közé tartozik a Nuke, Maya, Houdini és Adobe After Effects.
A filmkészítők figyelembe veszik a költségeket, az időt és a realizmust, amikor a gyakorlati vagy a CG hatások között döntenek.
A vizuális effektusok első felhasználása az 1890-es évekre nyúlik vissza, ahol a filmkészítők kettős expozíciót és többszörös expozíciót használtak egyszerű effektusok, például szellemek vagy eltűnések létrehozására.
A film vizuális effektusainak létrehozásához szükséges idő nagyban változhat a felvételek összetettségétől és hosszától függően. Néhány héttől több hónapig vagy akár évekig is eltarthat.